Weöres Sándor: Bennem a létra
A 10. Színházi Olimpia keretében megrendezett Bábművészeti Világtalálkozó egyik fontos célkitűzése volt, hogy bemutatkozzanak a határon túli magyar bábszínházak. Ezért jött létre (kovács Ildikó bábrendező emléke előtt tisztelegve) a Határtalanul magyar című előadássorozat. Az ország 8 városában Miskolc, Eger, Győr, Szombathely, Zalaegerszeg, Veszprém, Kaposvár, Pécs) láthatta a közönség a marosvásárhelyiek Weöres-előadását.
A „Bennem a létra” elsősorban Weöres Sándor: Rongyszőnyeg versfűzérének gyöngyszemeiből építkező (vers)színházi produkció. Ezekben a versekben komoly és mély filozofikus tartalmak általában játékossággal, könnyed ritmusú zeneiséggel párosulnak, melyeknek megalkotásakor Weöres Sándor az európai költészet, a keleti filozófiák és a magyar népdalok hagyományaira épített. Az előadásban versek jönnek, mennek, összefogódznak, szétválnak, egymásra találnak, konfliktusba keverednek, feleselnek egymással. A szereplők a szavak és a ritmus. A cselekmény az egymáshoz való viszonyuk. Éppen ezért ez az előadás nem dekódolható a megszokott, a hagyományos módon.
Minden vers egy nagyobb egésznek a része, egymásra vetnek hol fényt, hol árnyékot. Úgy szól az egész, mint egy szimfónia: motívumok szólalnak meg, tűnnek el, majd térnek vissza variálva, tuttik és szólók váltják egymást. A lelkünkre, a szívünkre hatnak.
És éppen ez a költészet lényege. Ahogy Fűzfa Balázs az előadás előtt elmondta, az igazán kivételes költők alkotásai ésszel teljesen fel nem foghatók, meg nem fejthetők: mindig marad bennük valami titok, amit még akkor sem fedezünk fel, ha éveken-évtizedeken át olvassuk-mondjuk őket. De minden alkalommal kicsit közelebb kerülünk hozzá, a szövegben rejlő újabb és újabb csodák válhatnak világossá számunkra.
A Marosvásárhely Művészeti Egyetem hallgatóinak öt tételes színházi előadása igazolta is mindezt. Egészen új arcukat villantották meg a jól ismer Weöres-versek. S a szöveg mellett meséltek a csöndek, a mozdulatok, az egymásra vetett pillantások, a rítusokká nemesülő mozdulatsorok, a ritmussal való játék, melyben mindig megszületett a harmónia, s a finom humor, a sejtetések, mely mindenki számára lehetőséget adott a saját megfejtés megérzésére, megfogalmazására, a látottak tovább gondolására.
S ez azért vált lehetségessé, mert az öt színész között teljes volt az összhang, eggyé váltak de ha a versek indokolták, újra és újra megmutatták saját egyéniségüket is. Nagy belső erővel, fegyelemmel, s a nézők iránti figyelemmel vezették a Mesebolt piciny kamaratermében ülő középiskolásokat és felnőtteket. Fogták a kezünket, s egy pillanatra sem engedték el.
Weöres Sándor: Bennem a létra
Szereposztás: Bíró Eszter, Stekbauer-Hanzi Réka, Nagy Timea, Tőrös Szilvia, Vén Evelin
Dramaturg: Kocsis Rozi (Blattner-díjas)
Zene: Krulik Zoltán
Rendező munkatársa: Oltean Márk
Rendező: Bartal Kiss Rita (Blattner-díjas)