Dalok szárnyán az égig
Nemrégiben megint csoda esett meg a táplánszentkereszti lurkók szeme előtt, hiszen a Mesebolt Bábszínház színészei elhozták nekünk Az égigérő fát, annak minden turpisságával, zenéjével, izgalmas hangszerével.
Jó volt látni, hogy a már megjelenésében is mesei világ hogyan elevenedik meg szinte tapintható módon a színpadon futrinkából, létrából, hangszerekből, s persze a színészek kezén táncoló bábokból, no meg magukból a hús-vér szereplőkből. Nem kellett sok idő, s máris együtt lélegzett nézett és néző, ki a végére lett a nagyokat néző, hiszen a csoda újfent megtörtént. Nem csak a kis legény győzedelmes, sárkánypusztító ereje miatt, hanem a három színész jelenléte és zenei tudása okán is.
Nagyszerű váltások, áttűnések, időnként feltűnő árnyjátékok és vidám, kacagtató dialógusok szövevényében jutottunk el együtt a végkifejletig, ami nyilván a happy end jól bevált sémái szerint működött. S milyen jó ez így, hiszen a hétköznapi csodák mindennapossá tétele egyrészt nem egyszerű, másrészt nagy szükségünk van rá. S ebben segítettek a színészek.
Sok-sok lurkó önfeledt tapsa taposta földbe a gyávaságot, a félelmet és a rátartiságot. Megint győzött a jó, megint együtt örültünk, együtt tapsoltunk a vidám és kerek egészet alkotó társaságnak, az elnyűhetetlen jótéteményeseknek, a Mesebolt Bábszínháznak.
S ez így van jól!
Meskó Krisztián