Szász Ilonára emlékezünk
Elment egy barát, egy alkotótárs…
Szász Ilona író, dramaturg az elmúlt évtizedekben 10 mesét ajándékozott nekünk és közönségünknek. S valamennyi valamiért különleges, emlékezetes…
Az első, A titkos kert egy molyűző virágot kereső házimanóról szólt. Nagyon szerettük mi is, a közönségünk is, a bábos szakma is. Máig ott van a Mesebolt legtöbbet játszott előadásinak listáján. Ő írta az első felnőtteknek szóló játékunkat is, a rászedett kísértetekről. S vele dolgoztunk fel két ördögös történetet a vasi mondakincsből. De általa találkozhatott sokezer bábszínházba járó gyermek és felnőtt Bertalannal és Barnabással, a két kiskutyával; élhették át Borkaboszorka, Rumcájsz vagy a vitéz szabólegény kalandjait, s kacaghattak a két jó barát Kutyus és Cicus civakodásán.
Köszönjük, és nem felejtünk „SZÁSZICA”, a meséid élnek tovább…
Kovács Géza, a Mesebolt nyugalmazott igazgatója búcsúzó gondolatai:
"Tudjátok egyre jobban szaporodnak a telefonomban a kitörölhetetlen telefonszámok. Azok a számok amelyek mindig ott maradnak kapcsolódva egy baráthoz, kollégához, mesterhez, egy emberhez, akivel jó volt együtt lenni, alkotni. Akkor is hordozod magaddal ezeket a számokat, amikor telefont cserélsz, s talán akkor vesznek csak el, ha a készülék is megsemmisül, de az ember ott marad veled. Szám és ember? Milyen eszeveszett dolog egy tekintetet, sok beszélgetést egy számhoz kötni, de talán ez is egy el nem szakítható kapocs, kapaszkodó, a mulandóság legyőzésének szánalmas kísérlete. Elment egy számomra fontos alkotótárs. Sokszor, sok ideje észre sem vettem mennyire jelenlévő, ott élő volt a dolgaimban. Csak most, hogy pár napja kaptam a hírt, akkor kezdett bennem felszakadni az a sok együtt töltött alkotóóra, amikor darabokról, bábszínházról beszélgettünk. Nem komolykodó társalkotói komolykodások voltak ezek az idők, hanem egymásra hangolódó vidámságok. Akkor sem veszítettük el ezt a komolytalanságot, amikor nagyon komoly dolgokról beszéltünk. Sokat játszottunk helyzetekkel, szavakkal, történetekkel. Egymást inspirálva jöttek létre közös előadásaink. Utolsó közös munkánk a Mesebolthoz kötődik, a Történetek a Kutyusról meg a Cicusról. Csupa játék, derű, emberség, amilyen ő maga volt. Ott volt velem, velünk, amikor megalapítottuk a Griff Bábszínházat egy zalai mesehagyományra épülő előadással, velem jött Szombathelyre is, s itt is együtt kerestük a hagyományokba oltott maiságot, vagy a maiba hordozott hagyományokat. Együtt hoztuk létre a Dzsungel könyvét, Boráros Szilárd csodálatos képiségével, Győrben az Énekek énekét, és még sorolhatnám. Régen hívtam, hogy mi van vele, hogy van? Pedig ha már van szám, s a szám mögött ott az ember, a barát, az alkotótárs, akkor hívni kell, beszélni kell! Nem tudjuk meddig cseng ki a vonal, s veszik fel a telefont."