VACKOR 100
Ma 100. alkalommal láthatja a közönség, ezúttal a hegyfalui óvodások, a Kormos István meséjéből készült előadást, Császár Erika szólójátékát.
A bemutató 2014. december 7-én volt. Akkor a rendező azt mondta, úgy érzi, ez egy olyan előadás, amit hosszú évekig játszik majd a színház. Igaza lett. Nem sok olyan produkció szerepelt a Mesebolt műsorán az elmúlt 27 évben, amely 7 éven át folyamatosan műsoron volt. És még nincs vége!
Császár Erika játékát október végén láthatja a szombathelyi matinéközönség, s folytatódik a vasi kistelepüléseken zajló sorozat is. Aztán januártól újabb erőt gyűjtve – reméljük – belekezdhetünk az 1. osztályosoknak szánt sorozatba is. Meg sem állunk a 200. előadásig!
Kormos István verses meséje nemcsak klasszikus, hanem a magyar gyerekirodalom egyik alapműve. Egy fél ország, de inkább az egész leste annak idején Vackor kalandjait a Kékes márkájú tévékészülékeken. És mind a mai napig nincs óvoda, ahol el ne hangoznának Vackor történetei.
A játékos, gyerekmondókákat idéző, verses szöveg a kisgyermekek valódi világában, az őket érintő valós problémákkal és örömökkel foglalkozik. Mekkora küzdelem is beilleszkedni egy összeszokott közösségbe, elfogadni annak szabályait, megtalálni helyünket, feloldódni, mégis önmagunknak maradni. Igaz ez az óvodai és iskolai közösségekre is.
A közönség Vackor kalandjai során egy olyan utazáson, ha úgy tetszik „kalandtúrán” vesz részt, melynek során megismerkedhetnek a szeretet, a szabadság, a függetlenség, a magány és a felelősség fogalmakkal. A gyerekek belecsöppennek egy olyan mesevilágba, amelyben útmutatást, sorvezetőt kapnak a jó és a rossz cselekedetek kusza világában, és a főszereplő csetléseit-botlásait az előadás végére már maguk is tudják érdemben rangsorolni, és megítélni.
Az előadás látványvilága az óvodai csoportszobákat idézi. Ismerős környezet a nézők számára játékosládával, sokféle játékkal, öltözővel, ruhászsákkal, jelekkel ellátott apró zsákocskákkal, nagy szőnyeggel.
Ami különösen fontos és a gyerekek számára élményt jelentő, hogy az ismerős világ hogyan alakul át egy pillanat alatt valami egészen mássá: a szőnyegből Balaton lesz, amiben fürödni lehet, az öltözőszekrényből fa, amire fel lehet mászni, a játékosláda meg vonattá alakul, amellyel együtt utazik az egész csoport.
A gyermeki fantáziát megmozgatja, hogy azok a játékok, amelyek minden óvodában vagy otthon a gyerekszobában is megtalálhatók, a színpadon is ott vannak. Jellemző a gyerekekre, hogy játékaik során a tárgyaknak új funkciót adnak. Az alkotók kihasználták ezt, sőt próbáltak ötleteket adni, még merészebb asszociációkra bírni a gyerekeket azzal, hogy ugyanazok a tárgyak sokféle, nagyon különböző, nem éppen megszokott szerepben kerültek be az előadásba. A színes építőkocka, mint kimeríthetetlen lehetőségeket tartalmazó, hagyományos, néha ma már mellőzött játék, vagy a geometrikus formákból álló mágneses táblajáték is varázslatos átalakulásokra képes.
A játékos, Császár Erika, a Mesebolt alapító tagja. Sok-sok karaktert kelt életre. Hol apró kellékek (szemüveg, fülbevaló), hol bábok és tárgyak segítik a mesélésben. És talán éppen a mesemondó a legfőbb és legfontosabb szerep ebben az előadásban. Kormos István szövege éppen az alázatos, közvetlen, a gyermekre figyelő, velük állandó kapcsolatot tartó, önfeledten játékos, sokszínű mesemondás által juthat el valamennyi néző-gyermekhez. Így válhat sokszor felidézhető, nevetésre és újabb játékokra sarkalló emlékké, közös, a kívülállók számára érthetetlen, titkos összekacsintásokat lehetővé tevő élménnyé.
KORMOS ISTVÁN: VACKOR AZ ÓVODÁBAN
Dramaturg: Khaled-Abdo Szaida
Tervező: Sipos Katalin
Zene: Takács Dániel
Rendező: Csató Kata
Játssza: Császár Erika